Főnök úr levelei:

Gyerek és politika

A kisfiú kérdezi az apját, hogy mi a politika
Az apja leülteti, és példákkal elmagyarázza:

Figyelj, fiam. Én hozom haza a pénzt, tehát én vagyok a KAPITALIZMUS.
Anyád ügyel a pénzre, tehát ő a KORMÁNY.
Nagyapád ügyel arra, hogy minden rendben legyen, tehát ő a SZAKSZERVEZET.
A babysitter a DOLGOZÓ OSZTÁLY, és mi mindannyian azért dolgozunk, hogy Te,
a NÉP jól érezd magad, és minden rendben legyen.
A pár hónapos kisöcséd pedig a közös JÖVŐNK.

A kisfiú elraktározza a hallottakat, és elmegy aludni.
Éjjel arra ébred, hogy az öccse telerakta a pelenkáját és sír.
Felkel, és szólni akar az anyjának, de az olyan mélyen alszik, hogy
nem bírja felkelteni.
Bemegy szólni a babysitternek, de a szobában látja, hogy az apja éppen
hempereg vele az ágyban, miközben a nagyapja kukucskál be az ablakon.

Senki sem veszi észre, hogy ő is ott van, így visszamegy aludni.
Másnap kérdezi az apja, hogy el tudja-e mondani a saját szavaival,
hogy mi is az a politika.

A kisfiúnak eszébe jutnak az éjszaka látottak, s így szól:

A politika az, amikor a kapitalizmus kihasználja a dolgozó osztályt,
amit a szakszervezet csak tétlenül bámul.
A kormány alszik, a néppel senki sem törődik, és a jövő is szarban van!